Konferenciánk natúra és kultúra viszonyát költészeti perspektívából, a 20-21. századi magyar lírát középpontba állítva vizsgálja. Irodalom és natúra viszonyáról beszélve, kiemelendő, hogy ami számunkra natúrának minősül, az a képalkotás, írás és a számolás technikáin keresztül jön létre – soha nem lehet független a kultúra különböző területeitől. A technika lényegéről értekező Heidegger (Kérdés a technika nyomán) ugyanakkor a phüsziszt mint magától kibomlót poiésziszként értelmezi. Vajon a phüsziszt és a tekhnét is magában foglaló poiészisz között létesülő fogalmi feszültség feloldható-e, ha a magából kibomláshoz nyelvi eseményeken keresztül férünk hozzá? Vannak-e a létrehozásnak olyan mozzanatai a poiészisz esetében, amelyek e kibomlásnak a jegyeit hordozzák magukon, és mely poétikai működések teszik ezt felismerhetővé? Hogyan változik phüszisz és poiészisz, illetve natúra és kultúra viszonyának elgondolhatósága a 20-21. századi magyar líra releváns darabjainak olvasása közben.