Bár az Európai Unióban már 2016 vége óta kötelező feltüntetni a termékeken a rájuk vonatkozó tápértéktáblázatot, a valóságban azonban a fogyasztók csak a legritkább esetekben veszik a fáradtságot ezeket átolvasni, százalékszámítást végezni a telített zsírsavak arányáról. Éppen ezért születtek meg az úgynevezett főlátómezős jelölések, amelyek célja, hogy vizuális mankóként egyetlen pillantással értelmezhető színkódok formájában lefordítsák a bonyolult kémiai adatokat. De vajon mit is mutat egy ilyen skála? Tápanyagot mérünk velük vagy inkább egészségességet? Most mélyebbre ásunk, és megnézzük, miért nem mindegy, melyik szempont szerint válasszunk, és milyen meglepő, sőt olykor meghökkentő termékek tartoznak az egyes kategóriákba.
1.ábra: Az élelmiszerek csomagolásán található jelölés [1]
Kezdjük a legismertebb európai jelöléssel, amellyel egyre többet találkozunk: a Nutri-Score rendszerrel. Ez a Franciaországból indult, tudományos alapokon nyugvó skála egyetlen betűvel és a zöldtől a pirosig terjedő színkóddal osztályozza az élelmiszereket. A legfontosabb, amit tudnunk kell róla, hogy ez jelenleg egy teljesen önkéntes rendszer. Ez azt jelenti, hogy a gyártók saját döntésük alapján teszik rá – vagy éppen hagyják le – a csomagolásról. A rendszer hátterében egy szigorú algoritmus áll, amely minden terméket egységesen 100 grammra vagy 100 milliliterre vetítve vizsgál, egyfajta képzeletbeli mérlegre téve az összetevőket. A mérleg egyik serpenyőjébe kerülnek a büntetőpontok, vagyis azok az elemek, amelyekből a modern étrendben hajlamosak vagyunk túl sokat fogyasztani, mint az energiatartalom (leánykori nevén: kalória), a cukor, a só és a telített zsírsavak. A másik serpenyőbe a jutalompontokat érő összetevők kerülnek, amelyek javítják az osztályzatot, ilyenek a rostok, a fehérjék, valamint a termék gyümölcs-, zöldség- és olajosmag-tartalma. Ezekből különböző súlyozásokkal jön létre a Nutri-Score érték, amely végeredmény alapján a sötétzöld „A” jelölés olyan élelmiszereket jelöl, amelyet a rendszer alapján bátran fogyaszthatunk nap mint nap, a „B” még mindig jó választás, a „C” az átlagos középút, míg a „D” és a piros „E” a magas zsír-, cukor- vagy sótartalmú ételeket jelzi, amelyeket csak mértékkel, alkalmanként érdemes az étrendünkbe illeszteni (2. A-B ábra).
2.A-B ábra: Nutri-Score skála és az egyes kategóriák a súlyozás után kijött összpontszám szerint [2]
A Nutri-Score rendszer azonban tele van meglepetésekkel és látszólagos ellentmondásokkal, amelyekre érdemes felkészülnünk. Vegyük például a zacskós instant leveseket. Azt gondolnánk, hogy ezek a legegészségtelenebb ételek közé tartoznak, mégis előfordulhat, hogy „B” besorolást látunk rajtuk. Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy ez a rendszer a tápanyagokat nézi: a tészta és a szárított zöldségek miatt van benne rost és fehérje, a zsírtartalma pedig a por formában alacsony lehet, így a matek végén egy kedvező zöld betű jön ki, függetlenül attól, hogy ez egy magasan feldolgozott termék. Ezzel szemben az extra szűz olívaolaj, ami az egészségesként számontartott mediterrán diéta előszeretettel használt alapanyaga, sokáig a büntetőpadon ült a magas zsírtartalma miatt, és bár a finomhangolások óta jobb helyzetben van, mégsem lehet „A” kategóriás.
Szintén megtévesztő lehet a gabonapelyhek széles tárháza, ahol egy cukros, csokis pehely kaphat meglepően jó besorolást, ha a gyártó a tejjel elkészített verzió értékeit is tünteti fel a dobozon, mivel a tej fehérjetartalma feljavítja az osztályzatot. És még egy érdekesség az italokról: a Nutri-Score szerint az egyetlen ital, ami „A” lehet, az a víz. Még a cukormentes kóla is legfeljebb „B” kategóriát kaphat, az alkoholos italokon, mint a sör vagy a bor, pedig egyáltalán nem is szerepelhet ez a jelölés [3]
Összességében tehát a Nutri-Score színekkel segíti azt, hogy a nap végén olyan termékeket válasszunk, amely segíti a kiegyensúlyozott, egyéni, speciális diétát nem igénylő étrend kialakítását (néhány élelmiszer Nutri-Score besorolását mutatja a 3. ábra). Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a rendszer nem veszi figyelembe a mikrotápanyagok, ásványi anyagok mennyiségét, amelyek jelentősége a mindennapi életvitelben megkérdőjelezhetetlenek (gondoljuk csak a vasra, kalciumra vagy éppen a magnéziumra) [4].
3. ábra: Példák Nutri-Score besorolásra [5]
Míg a Nutri-Score azt mutatja meg, hogy mit eszünk tápanyagok formájában, addig a NOVA rendszer (4. ábra) arra a kérdésre ad választ, hogy hogyan készült az adott élelmiszertermék. Ez az osztályozás a feldolgozottság mértékét vizsgálja, ami azért kritikus, mert a kutatások szerint az ultrafeldolgozott élelmiszerek túlzott és rendszeres fogyasztása komoly egészségügyi kockázatokkal jár, például elhízással vagy szívbetegségekkel. Több, a NOVA kategorizálási rendszerrel kapcsolatos fogyasztói ismeretet vizsgáló kutatás azonban rámutatott, hogy a fogyasztók, gyakran teljesen tévúton járnak ezen a téren és a többség még sosem hallott erről a rendszerről vagy ha igen, pontatlanul értékeli a feldolgozottság különböző szintjeit.
4.ábra: NOVA klasszifikáció és néhány jellemző termék ([6] alapján)
Az első szint, a NOVA 1, a feldolgozatlan vagy minimálisan feldolgozott élelmiszerek csoportja. Ide tartozik minden, ami a természetből jön és nem adtak hozzá semmit: a banán, a tojás, a gomba, a tej, és igen, a nyers hús is, még akkor is, ha tálcán, fóliázva vesszük meg.
A második szint, a NOVA 2, az olyan konyhai összetevőket és „segédanyagokat” tartalmazza, amelyeket ételkészítéshez használunk, mint például az olaj, a vaj, a cukor és a só. Önmagukban ritkán fogyasztjuk őket, ugyanakkor a jól megszokott ízű és állagú ételeink előállításához rendkívül fontosak.
A harmadik szint, a NOVA 3, a feldolgozott élelmiszerek kategóriája. Itt a cél a tartósítás, és ide tartoznak a sajtok, a friss kenyér, a sós lében eltett zöldségek, a halkonzervek, de még a bor és a baconszalonna is. Ezek általában két-három összetevőből állnak, és ami a legfontosabb: otthon is elő tudnánk állítani őket.
A valódi veszélyt a negyedik szint, a NOVA 4, vagyis az ultrafeldolgozott élelmiszerek (UPF) jelentik. Ezek azok az ipari formulációk, amelyek alig tartalmaznak „eredeti” élelmiszert, ellenben bőségesen tartalmaznak színezékeket, ízfokozókat, emulgeálószereket és textúrajavítókat, csupa olyan anyagot, amit a saját konyhaszekrényünkben jellemzően nem tartanánk. Ide tartoznak a legnyilvánvalóbb bűnösök, mint a legtöbb szénsavas üdítő, chips és jégkrém. A meglepetést viszont az okozza, hogy ide tartozik például a bolti gyümölcsjoghurtok többsége, amelyekben gyakran több a sűrítőanyag és az aroma, mint a gyümölcs, a csomagolt, szeletelt tartós kenyerek, az instant levesek, a nuggets-ek, sőt még a csecsemőtápszerek egy része is ebbe a kategóriába esik a tucatnyi hozzáadott adalékanyag miatt.
Mit tehetünk hát ebben az útvesztőben? A legokosabb stratégia, ha kombináljuk a két rendszert a mindennapi döntéseinkben. Használjuk a Nutri-Score-t arra, hogy a polcon lévő hasonló termékek, például két müzli vagy két pizza közül kiválasszuk a kedvezőbb tápanyag-összetételűt, vagyis a „zöldebbet”. De ne álljunk meg itt, fordítsuk meg a terméket, és nézzük meg az összetevőket. Ha olyan szavakat látunk, mint „hidrogénezett”, „invertcukor”, „módosított keményítő” vagy különféle adalékanyagok tömkelege, akkor tudhatjuk, hogy egy NOVA 4-es, ultrafeldolgozott termékkel van dolgunk, hiába virít rajta esetleg egy „B” vagy „C” Nutri-Score jelölés. A legegészségesebb út végső soron az, ha visszatérünk a NOVA 1-es és 2-es alapanyagokhoz, és mi magunk készítjük el az ételt otthon. Így pontosan tudni fogjuk, mi kerül a tányérra és ügyelhetünk arra, hogy a számunkra legideálisabb menüsort alakítsuk ki. Ne feledjük, a színes címkék csupán mankók; a tudatos döntés és az egészségünk felelőssége a mi kezünkben van.
Felhasznált források:
[1] 1. ábra: Az élelmiszerek csomagolásán található jelölés.
A kép a DALL-E 3 mesterséges intelligencia segítségével készült. (OpenAI, 2026).
[2] Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. (2021). Frontoldali tápértékjelölések: Útmutató élelmiszeripari vállalkozások számára [PDF dokumentum]. https://www.nak.hu/images/2021/FOP_ELIPtanulmany.pdf
[3] Szakál, D., Fehér, O., Benke, E., Gere, A., & Radványi, D. (2024). Guideline Daily Amount (GDA) outperforms Nutri-Score in assessing healthiness: Case study with breakfast cereals. Acta Alimentaria, 53(4), 179–198. https://doi.org/10.1556/446.2024.00132
[4] MATE Mit eszel? (2025, május 2). Nutri-Score, avagy az élelmiszerek keserédes energiacímkéje [Videó]. YouTube. https://www.youtube.com/watch?v=u6A4TEzEqQU
[5] Basli, A. (2024). Why the Nutri-Score Should Be Implemented in the United States. Medium. https://medium.com/@adelbasli/why-the-nutri-score-should-be-implemented-in-the-united-states-6d8c8ccb5d37
[6] Petri, N. (2025. november 21.). Csendes Járvány: a feldolgozott élelmiszerek térhódítása. Éléskarma. https://eleskarma.com/csendes-jarvany-az-feldolgozott-elelmiszerek-terhoditasa/
Szerzők: Boncsarovszki Ferenc Balázs (élelmiszermérnök) és Gábor Luca (dietetikus), a Magyar Tudomány Éve tudományos nagykövetei